Én és én.. de ki is vagyok én? 

„Lehetsz bármi, ami csak szeretnél, de ez közel sem olyan fontos, mint az, hogy lehetsz az is, aki vagy.” Fredrik Backman

Az önismeret a személyes fejlődés alapja, amely segít megérteni erősségeinket és gyengeségeinket. Amikor tisztában vagyunk saját értékeinkkel és céljainkkal, könnyebb meghozni a helyes döntéseket az élet különböző területein. Az önismeret fejlesztése gyakran mély önreflexiót igényel, amely során szembesülünk belső konfliktusainkkal és félelmeinkkel. Az önismeret segíthet abban is, hogy jobban megértsük és elfogadjuk másokat, hiszen saját érzéseink és reakcióink megismerése révén empatikusabbá válunk. A folyamatos önvizsgálat és az önmagunkkal való őszinte szembenézés segít abban, hogy tudatosabban éljük az életünket. Az önismeret nem egy végállomás, hanem egy élethosszig tartó utazás, amely során mindig van lehetőség a növekedésre és a fejlődésre.

Az önismeret jelentése egyénenként változó lehet, mivel mindenki másképp éli meg és értelmezi saját belső világát.

• Filozófusoknak: Az önismeret az emberi létezés és tudat mély megértését jelenti, ami segít válaszokat találni az élet nagy kérdéseire.
• Pszichológusoknak: Az önismeret az egyén személyiségének és viselkedésének tudatos felismerését jelenti, amely alapja lehet a mentális egészség megőrzésének és a pszichológiai problémák kezelésének.
• Vezetőknek és menedzsereknek: Az önismeret segít hatékonyabbá válni a munkában, mivel lehetővé teszi a saját erősségek és gyengeségek felismerését, valamint a jobb döntéshozatalt és vezetői stílus kialakítását.
• Művészeknek és alkotóknak: Az önismeret inspiráció forrása lehet, amely segít mélyebb és autentikusabb művek létrehozásában, mivel a belső érzések és gondolatok kifejezésére épül.
• Átlagembereknek: Az önismeret a mindennapi élet jobb megértését és megélését jelenti, segítve a személyes célok elérését, a boldogulást és a harmonikus emberi kapcsolatok kialakítását.
• Holisztikusan: a transzcendentális pszichológiai irányzatban gyakran felmerül az élet céljának és értelmének keresése. Az önismeret ebben az összefüggésben az egyén saját életcéljának felismerését és megértését jelenti, ami mélyebb elégedettséget és céltudatosságot eredményez. Kutatja a különböző tudatállapotok (meditatív állapot, relaxáció) személyes megtapasztalását és megértését, ami hozzájárulhat a belső béke és a személyes egyensúly megtalálásához. Ez a szemlélet az egyént testi, lelki és szellemi aspektusainak – megértését és integrálását jelenti, ami egy harmonikusabb és teljesebb élethez vezet.

Önismereti gondolkodók közül kiemelnék – a teljesség igénye nélkül- néhány fontos mérföldkőként számon tartott kutatót. Carl Jungot, aki a pszichoanalízis egyik alapítója, aki az árnyék és a személyiség archetipikus elemeinek kutatásával járult hozzá az önismeret megértéséhez. Abraham Maslow a humanisztikus pszichológia egyik vezető alakja, aki a szükséglethierarchiájával és az önmegvalósítással foglalkozott. Erich Fromm pszichoanalitikus és szociálpszichológus, az emberi szabadság és identitás kérdéseivel foglalkozott. Végül, Daniel Goleman, akit az érzelmi intelligencia és az önismeret kutatójaként ismerünk elsősorban: Goleman bemutatta, hogyan befolyásolja az érzelmi tudatosság a személyes és szakmai életet.

Az önészlelés elmélete

A magunkra vonatkozó benyomásokat úgy alakítjuk, ahogy más embereket észlelünk. Az énkép kialakításában a mások rólunk alkotott véleményét, velünk kapcsolatos reakcióit is feldolgozzuk. Az „én” a személy jellemzőiről, képességeiről alkotott egyéni meggyőződések, ismeretek összessége. Kialakulása körülbelül kétéves korban kezdődik, hiszen ekkor történik az első felismerés, amikor egy kisgyermek ráébred, nem egy az anyával, hanem egy különálló, önálló entitás, individuum. 

Az önészlelés elmélete (Daryl Bem, 1972) mutatta be, hogy az emberek saját viselkedésük és azon körülmények megfigyelése alapján következtetnek attitűdjeikre, amelyekben az adott viselkedés megjelenik. Ez a megfigyelés elképzelt viselkedések értékelésén is alapulhat, melynek jelentősége, hogy javítja a teljesítményt. Például a sportoló a felkészülés során a versenyhelyzetet elképzeli, így eredményesebben fog teljesíteni. Az elmélet azt feltételezi, hogy amikor az emberek saját attitűdjükről számolnak be, ugyanabban a helyzetben vannak, mint a külső megfigyelők, mert hozzájuk hasonlóan, attitűdjeikre a múltbeli magatartásuk alapján következtetnek

Az utóbbi években a fejlődés-lélektani kutatók felhívták figyelmünket arra, hogy a kisgyermekek már korán rendelkeznek azzal a figyelemreméltó képességgel, hogy a maguk és mások viselkedését mentális állapotok (vágyak és vélekedések) függvényében értelmezzék.

A reflektív funkciónak a selftől és a másiktól való kölcsönös függőségét Cooley (1902/1964), a pszichológiai self-elmélet egyik megalkotója írta le elsőként: „Ami büszkeséggel vagy szégyennel tölt el bennünket, azt nem a magunkról alkotott mechanikus reflexió okozza, hanem egy másoknak tulajdonított érzés, a reflexiónak a másokra gyakorolt elképzelt hatása.”

A reflektív funkció tehát az a képesség, amelynek segítségével a gyermek nemcsak a másik személy felszíni viselkedésére tud reagálni, hanem saját magának a másik vélekedéseiről, érzéseiről, vágyairól vagy terveiről alkotott elképzeléseire is, ez teszi lehetővé a számunkra más személyek gondolatainak „olvasását” (Baron-Cohen, Tages-Flusberg és Cohen, 1993; Morton és Frith, 1995).

Az ember mindig törekszik belső énjét viselkedéssel kifejezni, azaz törekszik az énkifejezésre. Az énkép folyamatos alakítása az énideálhoz való igazodás folyamata, mert minél nagyobb az összhang az énideál és a reális énkép között, annál boldogabbak vagyunk. 

Koherencia

A self komplexitása, összetettsége az összes énrész száma és sokfélesége, amit az egyén élete folyamán kifejlesztett. Megkülönböztetünk alacsony és magas selfkomplexitású egyéneket. Ez utóbbiak nyitottabbak, összetettebbek és érettebb személyiségek.

A különféle ének (selfek) nem mindig illenek össze. Ahhoz, hogy az egyén összefüggő énképet alkothasson magáról, ezeket különféle stratégiák segítségével össze kell illeszteni. A koherens énfogalom kialakítható a korlátozott hozzáférhetőség révén, azaz egy adott szituációban a szükséges énünket választjuk, a többit kizárjuk (pl.: munkahelyen nem a baráti magatartásmintáinkat alkalmazzuk). Kialakíthatjuk szelektív memória révén is, ha valamelyik énünkben változás ment végbe, a régi ént memóriánk a háttérbe tudja illeszteni (pl.: a szülők saját emlékeik szerint mindig jó gyerekek voltak). A harmadik ilyen stratégia néhány kulcs-self kiválasztása, ilyenkor bizonyos személyiségjegyek alapján egy énsémát hozunk létre, és ehhez a sémához következetesen tartjuk magunkat. 

Záró gondolat: „Öt év múlva a mai szokásaid eredménye leszel.” (Luca Mazzucchelli)

Felhasznált irodalom:

• C. H. Cooley (1902): Az emberi természet és a társadalmi rend . New York: Scribner’s, 179-185.
• Rácz József (szerk.) (2023): Kvalitatív pszichológia, ELTE Kiadó, Bp.

Ajánlott irodalom: 

• Erich Fromm (2002): Menekülés a szabadság elől, Napvilág Kiadó, Bp., ISBN: 9789639082618
• Daniel Goleman (2015): Érzelmi intelligencia a munkahelyen, Egde 2000 Kft. Kiadó, Bp., ISBN: 9789639760288
• Daniel Goleman (2015): Fókusz- Út a kiválóság felé, Libri Könyvkiadó. Bp., ISBN 9789633103739
• Carl G. Jung (1997): Az ember és szimbólumai, Göncöl Kiadó, Bp., ISBN 963-7875-86-7
• Carl G. Jung (1987): Emlékek, álmok, gondolatok, Európa Könyvkiadó, Bp., ISBN
  963-07-4313-2
• Jon Kabat-Zinn: Az éber figyelemről – örök kezdőknek. Hódítsuk vissza a jelen pillanatot – és az életet! Ursus Libris, Budapest, 2013.
• Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy. Éberségmeditáció a mindennapi életben. Ursus Libris, Budapest, 2009.
• Abraham Maslow (2024): A lét pszichológiája felé, Gabo Pszichológia Kiadó, Bp., ISBN: 9789635661404

Minden jog fenntartva! Az oldal tartalma szellemi tulajdon. A tartalom másolása és annak saját tartalomként való megjelenítése polgári jogi úton történő eljárást vonhat maga után.