A tapasztalataink, a gyerekkorunk, a családunkból hozott mintáink, a félelmeink és a korábbi kapcsolataink mind alakítják azt, ahogyan értelmezzük a velünk történteket. Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a világot.
Ami az egyik embernek természetes, a másiknak fájdalmas lehet. Amit valaki törődésnek él meg, azt a párja akár kontrollként is érzékelheti. Ami az egyik családban a szeretet kifejezése volt, a másikban a távolságtartás vagy a konfliktus elkerülésének eszköze lehetett.
És itt kezdődik az igazán fontos kérdés: vajon kinek van igaza?
A transzgenerációs örökségünkben gyakran olyan mintákat viszünk tovább, amelyekről nem is tudjuk, hogy tanultuk őket. A családunkban természetesnek hitt működésmódokat felnőttként is követhetjük, még akkor is, ha azok a saját kapcsolatainkban már fájdalmat okoznak. Amit a szüleink a szeretetről, a biztonságról, a konfliktusokról vagy az érzelmek kifejezéséről tanítottak nekünk, sokszor észrevétlenül válik a saját belső szabályrendszerünkké.
Szülőként és gyermekként is más szemüvegen keresztül nézzük ugyanazt a történetet. A szülő talán féltésből szab határokat, a gyermek viszont ezt bizalmatlanságként vagy korlátozásként élheti meg. A szülő úgy gondolhatja, mindent megadott a gyermekének, miközben a gyermek arra emlékszik, hogy nem kapott elég figyelmet, megértést vagy érzelmi biztonságot.
Lehet, hogy mindketten őszintén mondják el a saját igazságukat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanazt élték át. A jó szándék és a másikra gyakorolt hatás nem mindig esik egybe. A megértés nem a hibáztatással, hanem azzal kezdődik, hogy teret adunk egymás megélésének.
A párkapcsolatban két külön történet, kétféle érzelmi örökség és két eltérő valóság találkozik. Mindketten érezhetik úgy, hogy igazuk van – és a saját megélésük valóban érvényes lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a másikról alkotott értelmezésük is feltétlenül helytálló.
A veszteségfeldolgozásban ugyanez a különbség még fájdalmasabbá válhat. Egy haláleset, a válás, egy meg nem született gyermek elvesztése vagy egy fontos kapcsolat megszakadása után ugyanazt a veszteséget is egészen másként élhetjük meg. Van, aki beszélni szeretne róla, más inkább csendben marad. Van, aki sír, más dolgozik, intézkedik, vagy látszólag gyorsan visszatér a hétköznapokhoz.
A különböző gyászreakciók könnyen félreértésekhez vezethetnek: „Nem is fáj neki igazán”, „Miért nem tud már továbblépni?”, „Miért nem beszél róla?” Pedig a fájdalomnak nincs egyetlen helyes formája, és a gyásznak nincs mindenkire érvényes menetrendje. Attól, hogy valaki másként gyászol, még nem biztos, hogy kevésbé szeretett, kevésbé szenved, vagy már feldolgozta a veszteségét.
Megérteni a másikat nem azt jelenti, hogy egyetértünk vele. És attól, hogy elismerjük az ő valóságát, még nem kell lemondanunk a sajátunkról. A megértés nem teszi semmissé a fájdalmat, és nem ment fel a felelősség alól sem. Viszont lehetőséget teremt arra, hogy a hibáztatás helyett valódi párbeszéd induljon el.
A változás ott kezdődik, amikor a bizonyítás helyett kíváncsivá válunk.
Nem kell ugyanúgy látnunk a világot ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz. De szükségünk van arra, hogy meghalljuk egymást, felismerjük a saját mintáinkat, és különbséget tudjunk tenni a múltból hozott reakcióink és a jelen valósága között.
Mert nem mindig az a legfontosabb, hogy kinek van igaza. Hanem az, hogy képesek vagyunk-e megérteni egymást anélkül, hogy közben elveszítenénk önmagunkat.
💬 Te melyik szemüvegedet viseled a leggyakrabban? A szülőét, a gyermekét, a társadét – vagy azt, amelyen keresztül a múltad eseményeit értelmezed?
Ha szeretnéd jobban megérteni a saját visszatérő mintáidat, a párkapcsolati konfliktusaidat vagy a veszteségeidhez kapcsolódó érzéseidet, az önismereti munka segíthet új nézőpontokat találni.
Ismerd fel a mintáidat, mielőtt ismételten azok irányítanak!
📩 Ha úgy érzed, itt az ideje más szemmel nézni a saját történetedre, jelentkezz be egy első konzultációra!
Időpont egyeztetéséért és további információkért írhatsz is nekem imolawalter@gmail.com e-mail címre.
Hasonló tartalmakért kérlek, kövesd az oldalamat https://www.facebook.com/onismeretitrener1
Minden jog fenntartva Önismereti tréner®
Az oldal tartalma saját szellemi tulajdon. A tartalom másolása és annak saját tartalomként való megjelenítése polgári jogi úton történő eljárást vonhat maga után.
0 hozzászólás