A belső narratíva, a belső hang bennünk állandó. Ha figyelünk rá, sokszor figyelmeztet, megóv, irányít, kommentálja a mindennapi eseményeket, elemez, de nem mindegy hogyan, milyen irányban. Van, akinél ez pozitív forgatókönyvvel működik, bíztató és előremutató és van, akit frusztrál, mert kritikus és szorongató.
Mi a belső beszéd?
A belső beszéd az a képesség, hogy némán, önmagunkban megbeszélve, tudatosan, koherens módon megfogalmazzunk magunkban egy gondolatot, döntést, vagy egy konfliktusos helyzetben a számunkra adaptív választ. Megjelenhet szavak és mondatok formájában, illetve képek, érzelmek és mentális reprezentációk formájában is. Fontos szerepet tölt be a memória fejlesztésében, amikor egy új információt ismételve, önmagunkban feldolgozva beépítjük a korábbi ismereteink közé, így segíti a kódolás, dekódolás folyamatát. Hozzájárul a problémamegoldó gondolkodáshoz, tervezéshez, strukturáláshoz, íráshoz, olvasáshoz, önszabályozáshoz, önmotivációhoz és további kognitív képességek fejlesztéséhez. Lényegében minden élet-területünkhöz kapcsolódik, ezért különösen fontos, hogy mit kezdünk vele, és mi történik, ha valami félrecsúszik a belső narratívánkban.
Az egyik legelső belső beszédet kutató pszichológus Russell Hurlburt (Hurlburt, 2015), aki a „hozzáférhetetlen belső élmények” feltárására vállalkozott egy többezres mintán. Az önkéntes résztvevők naplózták egy fülre szerelt csipogó segítségével a belső történéseket. Arra az eredményre jutott, hogy: „A szavak nélküli gondolkodás éppolyan specifikus lehet, mint ha valaki a szavakkal gondolkodik.”
Milyen hatással van ránk a belső narratívánk?
Fejleszti a munkamemóriát, segíti a tanulást és helyzetfelismerést, teret ad az érzelmek megértésének és feldolgozásának, az önszabályozásnak és önmotivációnak, valamint fejleszti a kognitív képességeinket.
Ez a hozadéka a belső beszédünknek, de mint minden esetben, beszélnünk kell a járulékos „költségeiről” (itt nem anyagi értelemben véve, a hozadék ellentéteként, a nehézségeket jelenti) is. Mindenből a túl kevés vagy a túl sok elve, itt is érvényesül, azaz jó lenne megtalálni ebben is az arany középutat. Nehéz erre kompakt választ adni, hogy mi a kevés, az elég vagy a sok, ez mindenkinél egyéni. Ha valaki túl sok időt tölt a belső monológjával az érzelmileg megterhelő és sérülhet az objektivitása is. Elvonhatja a figyelmünket a jelen pillanatról, az éppen zajló eseményekről, így csökkentheti a koncentrációt, a produktivitást és a jelenlétet.
Az is fontos kérdés, hogy milyen hangulatú ez a belső monológ. Ha túlnyomórészt lehangolt, borús, leértékelő és szorongáskeltő, akkor romboló hatással lehet az önbizalmunkra és önértékelésünkre, valamint a hangulatunkra és mentális egészségünkre is.
Milyen típusait különböztethetjük meg?
Narratív belső beszéd: visszatekintve a múltra kommentáljuk a történteket és próbálunk értelmet adni nekik, vagy a jövőbe tekintve terveket, ún. forgatókönyveket készítünk.
Önreflektív belső beszéd (lehet megerősítő és becsmérlő): saját viselkedésünk, érzéseink és döntéseink értékelésére szolgál. Segít az önismeret fejlesztésében, ha túl kritikus, rombolja az önbecsülésünket.
Problémamegoldó belső beszéd: a belső narratívánk egy probléma megoldási lehetőségeit vizsgálja meg, döntéseinket készíti elő. Segít a racionális gondolkodásban és a többféle szempont megtalálásában.
Instrukciós belső beszéd: egy feladat vagy tevékenység elvégzésében segít, fenntartja a figyelmet, utasítások formájában önmagunk számára leképezi a következő lépést a feladat végrehajtása során.
Mit tehetünk, hogy támogató legyen a belső monológunk?
A belső beszédünk formája, üteme, mennyisége, mélysége alakítható, tanulható, tudatossá tehető, ami lehetővé teszi a korábbi működés átkeretezését. Az önkritika önbiztatássá, és bátorító üzenetté változtatható. Az állandó rágódás nagyon sok energiát kíván tőlünk, ezért érdemes döntést hoznunk abban, hogyan szeretnénk bánni önmagunkkal, mit kezdünk a belső beszédünkkel. Fontos megemlítenem, hogy a változtatás nem azonnal, az elhatározást követően történik meg, egyszerre szükséges a gondolkodásmódot és az azt követő cselekvést, viselkedést is megváltoztatni. Ez egy hosszabb folyamat, viszont nagy hozadékkal jár, tehát megéri.
Ha túl sokat rágódsz és érzed, hogy ez nem előremutató a számodra, inkább gátol és lefáraszt, változtass rajta. Ha fontos számodra, hogy mindezt biztonságosan és hatékonyan tedd, keress bizalommal.
Időpont egyeztetéséért és további információkért írhatsz is nekem imola@onismeretitrener.hu e-mail címre.
Hasonló tartalmakért kérlek, kövesd az oldalamat https://www.facebook.com/onismeretitrener1 illetve nézz szét a honlapomon www.onismeretitrener.hu
Ajánlott irodalom:
Hurlburt, Russell T. – Heavey, Christopher L. (2015): Investigating pristine inner experience: implications for experience sampling and questionnaires. Consciousness and Cognition 31: 148–159. https://doi.org/10.1016/j.concog.2014.11.002
https://www.verywellmind.com/does-everyone-have-an-inner-monologue-6831748
Minden jog fenntartva Önismereti tréner®
Az oldal tartalma saját szellemi tulajdon. A tartalom másolása és annak saját tartalomként való megjelenítése polgári jogi úton történő eljárást vonhat maga után.
0 hozzászólás