Ma sem úgy ébredtél fel, hogy: „Szuper kis nap lesz ez a mai!”…? Felkelsz, összerakod magad / esetleg még a gyereke(i)det, összerendezed a lakást, elkezded a munkát. Minden nap egy mókuskerék, amiben elfáradva estére csak bedőlsz az ágyba. Ez lenne az élet? Ráadásul mire beállna valami rendszer, addigra valami mindig közbejön, megváltozik.

A monotonitástűrés sok energiát igényel, legalább annyit, mint a változáskezelés. Itt jön elő a reziliencia kérdése. A lelki rugalmasság, alkalmazkodóképesség, időnként ellenállóképességként is hallhatunk róla, lényegében azt jelenti, hogy ha kibillentenek az egyensúlyodból, vissza tudsz-e térni a kiindulóponthoz, illetve mennyi idő alatt és hogyan. Gondoljunk csak egy „Kelj fel, Jancsi!” –ra, miután meglökték (ez lehet egy bármilyen változás az életedben), bizonyos idő, és belső harmonizálás után, a középpontod megtalálásával és a tudatos figyelmed fejlesztésével megtörténik a „visszatérés” a kiinduló ponthoz. Közben viszont sok minden történik benned.

Kérdések a reziliencia kapcsán

Kevesen teszik fel az alábbi kérdéseket reziliencia kapcsán: „Miért fontos a számodra, hogy képes legyél (minél gyorsabban) alkalmazkodni egy megváltozott helyzethez? Mit tudsz ezáltal megélni, elérni, megtapasztalni magadból? Hajlandó és képes vagy együtt lenni a saját nehéz érzéseiddel, és az értékrended mentén döntést hozni, cselekedni, hogy visszaálljon a saját belső egyensúlyod, békéd a lelkedben?”

Mi befolyásolja a rezilienciát?

A változáshoz, vagy akár a krízishelyzetekhez való alkalmazkodás, és az abból való kilábalás már gyermekkorban elkezdődik. A reziliencia mértékét négy alapvető mutató kondicionálja. A jól strukturálható, minőségi időélmény (együtt töltött idő a családdal, az élettörténet ismerete, az intergenerációs én); a jól strukturálható, megbízható környezet (rítusok, szertartások, napi események megélése); a jól követhető, kiszámítható, stabil kapcsolatok; valamint a jól követhető minta (az elég jó szülő). Végig tekintve a tényezőkön, valószínűleg egy vagy több esetében is érezheted, hogy valami nem valósult meg, vagy nem úgy alakult, ahogy arra szükséged lett volna. Minderről több kutatás is napvilágot látott, most az egyik leghíresebbről írok röviden. Duke & Fivush (2001) amerikai családokat vizsgált meg, elmentek hozzájuk és vacsora közben kérdéseket tettek fel a gyerekeknek arról, mit tudnak a szüleik megismerkedéséről, a születésük körülményeiről és csecsemőkorukról. A 20 kérdés mindegyike arra kérdezett rá, amire nem emlékezhetnek, amit nem tudhatnak máshonnan, csak ha elmesélték nekik, akár többször, mint a család történetének, emlékezetének részét. Az ikertornyok összedőlésének tragédiája után kiegészítették a kutatást, visszamentek a családokhoz és arra voltak kíváncsiak, hogyan kezelik a gyerekek a traumát. Arra a következtetésre jutottak, hogy azoknak a gyerekeknek volt magasabb szintű a lelki alkalmazkodóképessége, akik jól ismerték a családjuk történetét.

A szociális stílusok és a reziliencia kapcsolata

Merrill & Reid (1981) személyiségmodellje a külső, viselkedési jegyekre fókuszálva kategorizálja a stresszhelyzethez való alkalmazkodás tekintetében az embereket szociális stílusuk szerint. Mint minden modellnél, itt is igaz, hogy nem kizárólagosan értelmezendőek az egyes típusok, mindig vannak átfedések, inkább a tendenciát érdemes megfigyelni belőle. A Promoter típus közvetlen, nyitott, érdeklődő, kapcsolatteremtő, kitartás tekintetében szalmaláng típus. Folyamatosan váratlan helyzetekbe kerül, szervez, tervez, rugalmas az alkalmazkodóképessége, rengeteg kockázatos tevékenységbe megy bele, az idővel és pénzzel vannak problémái. Az Elemző típus tartalékol, megfigyel, szereti a rendet, csendet, fegyelmet, nehezen fejezi ki az érzelmeit, nehéz számára az alkalmazkodás. A Kontrolláló típus nagyon őszinte, kimondja, megmondja, felvállalja, elintézi, kevesen értik, azokkal viszont mély kapcsolatra képes; képes jól alkalmazkodni, ha akar. A Supporter típus mindenkire figyel; segít, ahol tud; nem mond nemet, reziliencia tekintetében mindig másokhoz alkalmazkodik, ezért gyakran kihasználják.

Felnőttkorban is fejleszthető a reziliencia

Ott kezdődik, ahol a jól ismert régi barátunkat, a komfort zónát elhagyod. Az agyunk neuroplaszticitásáért a neurogenesis felel. Az új idegsejtek mindig „tanulhatnak” valamit, ha új dolgokba kezdünk és a kezdeti nehéz érzéseket tudatosítással párosítjuk. Nagyon fontos a kellő mértékű és minőségű pihenés és pihentető alvás a regenerációért, valamint a jelenlét gyakorlása a hétköznapokban.

Ha szeretnél az életed kihívásaihoz könnyedebben alkalmazkodni, gyorsan és biztonságosan szeretnél az önismereti utadon elindulni vagy tovább haladni, keress bizalommal.

Bízom benne, hogy hasznosnak és érdekesnek találtad ezt a cikkemet. Ha még olvasnál tőlem, akkor a https://www.onismeretitrener.hu/blog/ linken több cikkemet is eléred.

imola@onismeretitrener.hu

+3630 316 0516

Ajánlott irodalom:

Dr. Kádár Annamária (2017): Ismeri a családja történetét? Ha igen, lelkileg hamarabb regenerálódik https://hvg.hu/pszichologiamagazin/20170312_Ismeri_a_csaladja_tortenetet_Ha_igen_lelkileg_hamarabb_regeneralodik

David W. Merrill & Roger H Reid (1981): Personal Styles & Effective Performance, CRC Press, ISBN 9780801968990